A héten üzleti útra megyek. Elvileg hétfőtől gyakorlatilag ma délutánig nem volt biztos hogy mikor (holnap). Gondoltam itthonról dolgozok, tudok kicsit pakolni, haladok. De nap közben mégis be kellett menjek, mert kavartak a céges kártyával, amit végül elintéztek, úgyhogy nem kellett volna bemenjek…. Tipikusan a cégem szervezése…
Nem ment semmi simán. Se a szállás foglalás, se semmi. Mellette annyi melóm volt, hogy a fülem kettéállt.
Ma kibontottam a pakkot amit visszakaptam Ricsitől. Se papucs, se fogkrém, se párnák. A párnákat sajnálom a legjobban, a többi nem egy nagy dolog. Nem azért mintha drágák lettek volna, csak valahogy nem akarom hogy a következő nő abban aludjon. Az az enyém. Az én illatom van rajta. De nem kérem vissza. Egyrészt kicsinyesség, másrészt ki tudja nem-e már aludt rajta más…
Beszéltünk ma chaten. Alig bírtam magammal. Annyira rossz volt beszélgetni, úgy, hogy tudom, hogy nincs többet közöm hozzá. Elköszönés sima sziával, puszik és szivecskék nélkül. Hogy változott meg ilyen gyorsan minden? Miért nem vettem észre, hogy baj van?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: