Érdekes a sorrend, mert nem vele kezdtem el először beszélgetni, de vele találkoztam először. Szóval a történet ott kezdődik, hogy fölmentem társkeresőre. De inkább csak beszélgetni akartam. Kis önbizalom növelés, meg tényleg hiányzik, hogy nincsenek már napi beszélgetőpartnereim. Olyan oldalt választottam, ahova ha tényleg társat akarnék találni, nem mennék föl. Megkérdezték a beállításokban mit keresek. Azt választottam, jó társaságot, barátságot, majd kialakul. Igazából szerintem akármit írhattam volna, nem igazán számított. Nem írtak túl sokan, annak is a nagy része szót sem érdemel. De azért volt akivel beszélgettem. Az egyik Pé volt. Egyik hajnalban miután hazaértem az egyik barátnőmtől még fölnéztem. Gondolom ekkor látott meg online-nak és írt rám. De én már csak másnap láttam meg. Először erről beszélgettünk, ki miért volt fönt hajnalban. Ha így belegondolok akkor sem sokat árult el magáról. Azt mondta jobban hisz abban, hogy személyesen ismerjük meg egymást. Rutinos társkersőként ilyenen már nem akadok ki, régebben szigorúbban vettem a dolgokat, de mára már úgy vagyok vele, hogy inkább találkozzunk és derüljenek ki előbb a bibik, mint vesztegessem az időm.
Volt egy figyelmeztető jel, amit nem vettem elég komolyan. Elkérte a számom és elsőre nemet mondtam. Van kamu számom, úgyhogy nem problémázok már ezen sem, annyi volt az oka, hogy nem akartam beégni, hogy megcsörget én meg ki vagyok kapcsolva, mivel kamu szám révén nem is töltöttem föl túl gyakran azt a telefont. Viszont ezen ideges lett, nem túl durván, de a no commentjéből amit írt éreztem rajta. Ezen picit össze is különböztünk, de aztán láthatólag elfogadta a válaszom, hogy első kérésre nem szívesen adom meg. (Később azért meglett a számcsere, mikor randit egyeztettünk)
Mindez hétvégén zajlott, megkérdezte, hogy jó lenne-e találkozni hétfőn. Igent mondtam, de mire olvasta, addigra már neki nem volt jó. Fölajánlotta helyette a szerdát, csütörtököt, pénteket. A keddet nem. Különböző szempontok miatt a csütörtököt választottam. Közben azért nem hazudtoltam meg magam és utána néztem a srácnak. Egy keresztnév alapján is elég sok mindent találtam. A társkersős képe picit fura volt. Ami alapján lehet egy jó pasi is és egy zakkant is. Viszont amit találtam róla máshol, azon cuki volt, úgyhogy meg is nyugodtam. Meg azért is, mert az adatok alapján egy tanult, intelligens srácnak kellett volna legyen.
Kedd reggel úgy esett, hogy fölfedeztem, hogy névnapja van, gondoltam jófej leszek és felköszöntöm. Örült is neki, írta, hogy milyen jó lenne ha aznap találkozhattunk volna. Mondtam hogy a kedd fel sem merült. Nem sokkal később jött az sms, hogy és merüljön föl? Legtöbbször nem vagyok spontán, de az elmúlt pár napban annyit dilemmáztam hogy találkozzak-e vele egyáltalán, mert nem voltam biztos benne hogy készen állok a randizásra, hogy gondoltam miért ne. Végülis más dolgom nem volt. Megbeszéltünk egy időpontot, persze hiába kérdezte hogy nekem hol lenne a legjobb más helyet választott. De gondoltam nem baj, lehet úgy végez a melóval, ne húzzuk az időt, este 7 már nekem ígyis kicsit késő, hát még ha neki idő átérni hozzám.
Találkoztunk, kicsi félreértés volt abban, hogy ő hol gondolta hogy találkozzunk, de végül megtaláltuk egymást. Sétát ajánlott. Jó legyen, bár titkon reménykedtem hogy a közeli palacsintázóban kötünk ki, de mindegy, sétálni mindig jó. Kérdezgetett rólam, a munkámról, de mikor visszakérdeztem, csak annyit mondott hogy a közszférában dolgozik. Első randikon elég sokat tudok beszélni, de ő kb 10 perc után belémfolytotta a szót. Úgy lesmárolt hogy köpni, nyelni nem tudtam. Jó mondjuk valahol számítottam rá abból ahogy rámnézett, de azért a hevessége meglepett. Meg az is, hogy mennyire nem jól csinálja. Meg nem igazán akarta abbahagyni. Sőt kezdett annyira belemelegedni, hogy a keze már a pulcsim alatt volt. Később próbált volna még intimebb irányba menni, de ott már leállítottam. Az utca kellős közepén, 10 perc ismerettség után már ez is több volt mint amit meg kellett volna engedjek. Biztos hogy hibáztam, hogy túl sokat hagytam neki, de jól esett. Annak ellenére, hogy nem jól csókolt, mégis csak csók volt, simi volt. Ami már nagyon hiányzott. Rég volt november. Mert hiába feküdtem le Sz-szel, vele nincs csók, nincs simi. Semmi intimitás. Csak szex.
Aztán amikor végre abbahagyta, akkor mondott egy olyat, hogy ezt kettesben kéne folytassuk. Mikor nemet mondtam rá, jött a később papagájként ismételt szlogenjével, hogy vagyunk annyira felnőttek, hogy ne történjen ennél több ott sem. Először azt hittem felfogta. Persze, bepróbálkozik, mások is már bepróbálkoztak, de ha nemet mond valaki, azt illik tiszteletben tartani. Elindultunk tovább sétálni. Időnként megálltunk smárolni. Próbáltam róla is megtudni pár dolgot, de ravaszul valahogy mindig úgy alakult, hogy rólam kérdezett és beszéltünk. Annyi derült még ki, hogy szeret színházba járni. Ennyi. Két információ egy este alatt, amikor is ismerkedni találkoztunk. Séta közben már kezdtem picit gyanakodni, amikor megláttam, hogy a 2. kerületből átsétáltunk az 1. kerületbe (ahol is lakik), de próbáltam naiv lenni, hogy csak beképzelem a dolgot. De amikor megálltunk egy lépcsőház előtt, akkor már egyértelmű lett, hogy nagyon is jól gondoltam, mégis úgy gondolta hogy hazavisz.
Mondtam neki hogy nem fogok fölmenni. Jött a felnőttek vagyunk dumával. Nézett rám boci szemekkel. Kijátszotta a névnapom van kártyát. A legviccesebb a kössünk kompromisszumot volt. Nem tudom hogy a felmegyek és a nem megyek fel között hol lehet kompromisszum, legfeljebb a lépcsőházban. Mondtam neki, hogy ő nem elég felnőtt, ha nem fogadja el, ha nemet mondok és nem érti meg hogy miért nem akarok felmenni valakihez akit fél órája ismerek. Nem értette miért nem bízok benne. Próbáltam menteni a menthetőt és ajánlottam hogy menjünk ismerkedni, hogy egyszer legyen olyan hogy felmegyek, de ezen is kiakadt. Akkor mondtam neki, hogy jó akkor hagyjuk menjen haza. Ezen mégjobban kiakadt, hogy én őt megalázom azzal hogy hazaküldöm. (Ott álltunk a ház előtt, szóval számomra logikus volt, na mindegy) Kérdeztem és az hogy az utcán letámadott az nekem nem volt megalázó. Na kiakadt a letámadás szón is. Pedig igazából semmi negatívnak nem szántam. Én is benne voltam, nem állítottam le. De akkor is letámadás volt. Nem tudtunk egymásnak olyat mondani amibe a másik nem kötött bele.
Amúgy élőben volt benne valami fura. Ami a képen is látszott picit, ami alapján benne lehet a sorozatgyilkos és a jámbor bárányka is. Valami fura. Nem tudok rá jó szót. Lehet hogy tényleg komolyan gondolta hogy fönt is csak csók és simi lesz, bár szerintem az alapján hogy 10 perc után már milyen heves volt, szerintem jogos a kétely, hogy nem állna le. Sőt miközben veszekedtünk már azzal is gyanúsított, hogy esetleg én szeretnék tovább menni. Ezen már csak nevetni tudtam.
Végül visszakísért a metróhoz és elváltak útjaink. Másnap még háromszor megnézte a profilom, azóta viszont szerencsére nem hallottam róla. Ja és hogy miért lett vámpír? Olyan erősen harapta meg a nyakam, hogy utána két napig fájt. Akkor nem is éreztem, csak azt hogy harapja és nem annyira jól esik, de másnap már kegyetlenül fájt.
Rögtön utána az volt bennem, hogy neeem, nem akarom én ezt a randizást. Aztán fura módon valami megváltozott. Aludtam rá egyet és rájöttem, hogy de. Akarom. Szeretek ismerkedni, randizni, jók a csókok és hiányzik valaki mellőlem. Úgyhogy az oldalon átállítottam a mit keresek részt kapcsolatra és regisztráltam máshol is.
