Megfejtettem Áront. Kellek neki. Kellek neki amikor nem vagyok elérhető, amikor van valakim, amikor biztonságban érzi magát, hogy ha le is fekszem vele, akkor sem fogok érzelmileg kötődni hozzá. Hiszen máshoz kötődök.
Most is, hogy tudja, hogy van Krisz megint egy kicsit jobban nyomul. Már nem csak ígéretekkel, hanem időnként konkrét időpontokkal és helyekkel kísért meg.
De kezdek rá immunis lenni. Simán tudok nemet mondani, amihez régen nagy tépődések és vágylegyűrés kellett. Belefáradtam.
Még mindig hiszem hogy lehetett volna valami jó köztünk. Lehet nem életreszóló, de ha más nem valami rövid, de elementális. Annyira megvolt a kémia. Biztos hogy nem csak az én részemről. Azért azt érzi az ember.
De nem akarja elkötelezni magát. Ez biztos. Nagyon jól tudja hogy én hogy érzek/éreztem/ iránta, ezért inkább hátrál. És akkor lép mikor nincs veszély.
Eddig nyolcan voltak az életemben annyira intim közelségben. Nyolcuk közül ő az egyetlen a mai napig, akit el tudtam volna képzelni a gyerekeim apjának. Nem tudom miért. Hisz nem is ismertem igazán. Még mindig érzek valamit iránta, de elfojtom. Az eszem tudja, hogy ő már nem fog változni. Nem fogja hirtelen úgy gondolni, hogy de mégis megpróbálja velem. Akkor meg nincs értelme. Hiába ő az eddig number 1 teljesítmény, az nem elég. A szex hiába a legjobb, ha emberileg nem kapok semmit. Szőröstül bőröstül kéne. Ha úgy nem kaphatom meg, akkor darabokban sem kell. Ha vége lenne Krisszel, akkor van tartalék háremem aki kielégít anélkül hogy érzelmileg kötődnék.
De inkább nem is feltételezek ilyet. Összejön. Krisz az eddigi legcukibb, legfigyelmesebb pasi. A szex közepes. Na és? Nem olyan régóta vagyunk együtt. Majd alakul. Sz-szel is csak a második fordulóban, miután Ricsivel szakítottunk lett iszonyat jó. Addig vele is csak nem rossz kategória volt.
Ő annyira más, mint az eddigi pasik. Vele működhet. Ha vele sem, akkor tényleg macskás/kutyás néni leszek.
