Rég nem írtam. A randi naplók is rútúl abba maradtak. Pedig voltak érdekes dolgok. De már nem számít.
Áprilisban írtam. Most november van. És baj van. Csak nem tudom mi. De valami nem stimmel velem.
Azt hiszem szombaton kezdődött. Nem, nem jó szó, mert egy folyamatnak kellett legyen, inkább úgy fogalmazok, hogy szombaton tetőzött. Hisztis voltam, nyűgös, kiabáltam úgy, hogy tisztában voltam vele, hogy túlreagálom. Az előtt voltam ilyen elég gyakran mielőtt blogolni kezdtem majdnem 5 évvel ezelőtt. Az írástól aztán elmúlt.
Úgyhogy most írok.
Baj van. De tényleg nagy baj. Az előbb belenéztem a tükörbe. Néztem magam hosszan. Egyrészt nem tetszett amit látok, ami már elég rég fordult elő velem. Másrészt furán néztem vissza. Mintha nem is én lennék. Megijedtem. Nem tudom mitől jött ez újra elő.
Elvileg minden rendben van körülöttem. Van egy cuki pasim, aki imád, körül rajong, folyamatosan érezteti velem, hogy mennyire fontos vagyok neki és mennyire gyönyörűnek talál.
Az anyagi helyzetem is hónapról hónapra jobb. Ebben a hónapban befizettem az utolsó csekket az egyik kölcsönömre. Annyival is kevesebb kiadás.
Otthon nem jó a helyzet, de nem is rosszabb a szokásosnál.
Munka is stagnál. Elvagyok.
És mégis magam alatt vagyok. Nem tudok örülni semminek. Legszivesebben elfutnék a világ elől. Eltünnék mindenki elől. Ne is tudják hova mentem. Pár napra kivonnám magam a forgalomból. De jó lenne. De úgysem fogom megtenni. Sosem teszem meg az ilyeneket. Utoljára amikor a világ elől el akartam tünni a Bromhoz mentem. De az sem igazi eltünés. Nem egyedül. Nem olyan helyre ahol nem találnak meg.
Mi a baj velem? Mit csináljak? Nem jó ez így. Nő bennem a feszültség…
