These Are My Days

A reggeli nagyon jó. Igazi terülj-terülj asztalka. Mondjuk viccesen indult, mert egy konferencia is volt a hotelben és nekik is volt kaja kikészítve. Mivel ez volt az első reggelünk nem tudtuk, hogy hol van a reggeli, úgyhogy elkóboroltunk a szendvicsek közé, de gyanúsan kevés volt egy szállónyi embernek.

Mivel a hitelkártyánkkal már párszor megjártuk, most a recepcióssal hivattunk taxit (vagyis inkább limuzinszolgálat volt. Egy elég puccos BMW-vel mentünk). A vicc, hogy kevesebbet fizettünk, mint az eddigi taxikért (majdnem a felével) és még a kártyánk is elfogadta.

Ma jó sokat tanítottunk. Mindhárom emberhez kerül majd országom, úgyhogy lesz mivel foglalkozni. Nehezebb lesz egy kicsit, mert nekem ma is kettővel kellett foglalkozni, míg a kollégám csak egyikükkel volt.

Nagyon cukik a szlovákok egyébként. Ma ünnepeltek, hogy jött hozzájuk két új ember. Volt süti meg üdítő. Mondták hogy nyugodtan vegyünk mi is, de azért mi visszafogtuk magunkat és nem mozdultunk. Úgyhogy végül hoztak be mindhármunknak egy adagot.

Az ebéd ma kimaradt, helyette mexikóit ettünk korai vacsira. A kártyánkat elvileg elfogadták, gyakorlatilag nem. Már kezdtünk gyanakodni hogy valami baj van, de a Billában is simán tudtunk fizetni. Szóval rejtély.

Este még dolgoztam és háttérzajnak kerestem valami zenét. (A tv csatornák főleg hírcsatornák vagy német, lengyel, szlovák adók, amivel sokra nem megyek). Siralmas volt rádióból a kínálat. Megnéztem a fölajánlott webrádiókat is, de hallgathatatlan volt. Vagy csak dumáltak, vagy szörnyű zene ment. Volt egy amerikai adó, aminek valami olyasmi volt a neve, hogy csak zene. Hát zene volt, de leginkább egy karaoke partyra hasonlított ahol valaki próbál énekelni inkább kevesebb sikerrel. Leginkább kínzásnak tudom elképzelni. Úgyhogy végül egy szlovák adót találtam ahol viszonylag normális volt a zene.

Áron ma is keresett. Többször is. Mindennap beszélünk. Ricsi viszont egyre kevésbé hiányzik. Gondolom a kettő között is akad összefüggés. Nem lett Ricsinek mostanában új nőismerőse. Vagy alábbhagyott a lelkesedése vagy valakivel alakul valami. De inkább nem akarom tudni. Azért zavarna.

Csak elutaztunk végül. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Örülök a lehetőségnek, jó hogy tudtam jönni, de azért a csütörtök éjjeli program baromi jó lett volna.

7.25-kor indult a vonat, nem esett jól a hajnali kelés, a reggeli kapkodás. De a szombathelyi kirándulások után a kevesebb mint 3 órás út meg sem kottyant.
A cégnél még sok hasznosat nem csináltunk. De kedves mindenki, lelkesek.

Az ebéd felejthető volt, a vacsi viszont baromi jó. A szállodában kacsamellet ettem, gesztenyével, valami fura krumplival (állítólag knédli szerűen volt megcsinálva, de ezt nem tudom tapasztalat hiányában megerősíteni) és párolt káposztával. Desszertnek valami mákos zselé cseresznye öntettel. Isteni volt.

A szálloda nagyon szép, fölszerelt mindennel ami kell. Az ágy kényelmesnek tűnik, a zuhannyal akadt némi problémám, mert van a plafonon is egy fej, amit nem tudtam elzárni rendesen csak csöpögött, ráadásul hideg víz.

Nagyon finom a Tátratea és végre újra ittam Kofolát 😀

Holnaptól azért már keményebb lesz a meló. Remélem menni fog.

A héten üzleti útra megyek. Elvileg hétfőtől gyakorlatilag ma délutánig nem volt biztos hogy mikor (holnap). Gondoltam itthonról dolgozok, tudok kicsit pakolni, haladok. De nap közben mégis be kellett menjek, mert kavartak a céges kártyával, amit végül elintéztek, úgyhogy nem kellett volna bemenjek…. Tipikusan a cégem szervezése…

Nem ment semmi simán. Se a szállás foglalás, se semmi. Mellette annyi melóm volt, hogy a fülem kettéállt.

Ma kibontottam a pakkot amit visszakaptam Ricsitől. Se papucs, se fogkrém, se párnák. A párnákat sajnálom a legjobban, a többi nem egy nagy dolog. Nem azért mintha drágák lettek volna, csak valahogy nem akarom hogy a következő nő abban aludjon. Az az enyém. Az én illatom van rajta. De nem kérem vissza. Egyrészt kicsinyesség, másrészt ki tudja nem-e már aludt rajta más…

Beszéltünk ma chaten. Alig bírtam magammal. Annyira rossz volt beszélgetni, úgy, hogy tudom, hogy nincs többet közöm hozzá. Elköszönés sima sziával, puszik és szivecskék nélkül. Hogy változott meg ilyen gyorsan minden? Miért nem vettem észre, hogy baj van?

Megvolt a találkozás Ricsivel. Odaadtam a bérletét, ő meg odaadta a cuccaim és kölcsönadta a fényképezőgépét (nem tudom átgondoltam-e hogy ez egy újabb találkozást jelent majd). Mosolyogtam, úgy csináltam mintha nem lenne rohadt kemény. Volt egy pillanat amikor furán nézett rám, szerintem azt figyelte hogy sírok-e. Hát nem sírtam. Pár perc volt az egész, de annyira fura volt “csak” puszit adni neki. Még nem bírtam a szatyorból kipakolni. Nem akarom látni azokat a dolgokat, amiknek nála kéne lenni…

Nem hazament utána. Nem akarom tudni, hogy randija volt-e. Gonosz dolog azt kívánni, hogy remélem megbánja a döntését? (Azt hiszem egy csalódott nőtől nem az.)

Reggel mosolyogva ébredtem. Ami a tegnapi napomat figyelembe véve elég meglepő. De olyan jót álmodtam. Bár voltak benne fura részek is. Áronnal álmodtam. Soha nem álmodtam vele eddig. Azaz egyszer, mikor álmomban átállította a kapcsolati státuszát házasra és kiakadtam. De ez most nagyon valósághű volt. Elég intim helyzetben voltunk együtt, többször megzavartak minket, de a vége az volt, hogy feküdtünk az ágyában, átölelt és valami szeretlekszerűséget mondott. Nem értettem tisztán, visszakérdeztem, de nem ismételte meg. Ezért válaszul megkérdeztem tőle, hogy ugye, tudja hogy mennyire hiányzott nekem. Majd egy szenvedélyes csók után már nem álmodtam tovább. De annyira jó érzés volt. Bár sajnos a valóságban ez nem fog soha megtörténni.

Voltunk anyukámmal némi shopping túrán. Aminek egy elég drágácska (az én pénztárcámhoz mérten) ezüst gyűrű lett az eredménye. De ez a meglátni és megszeretni volt. Fekete-fehér köves, csak ezt fogtam meg az egész tálcáról és pont az én méretem volt. Nem tudtam otthagyni.

Elvileg jövő héten céges útra megyek. De még nincs pontos dátum mikor. Örülnék ha elcsúszna egy hetet. Viszont azért már össze kéne szedjem miket akarok vinni. Szeretem halogatni a dolgokat, de most ezt jó lenne nem eljátszani.

Holnap elvileg találkozom a friss exemmel (hívjuk Ricsinek). Ma már tudtam rágondolni és beszélni róla sírás nélkül, de azért a személyes találkozás már más lesz. Ma chateltem vele. Vagyis nem én, hanem egy kamu lány. Ki akartam deríteni, hogy mennyire tagad le társkeresőn. De szépen bevallotta, hogy nemrég lett szingli. Jó, a két nap gondolom ciki lett volna. Tényleg írnom kéne regényt vagy novellát, mert a kamu lány, kamu élete annyira természetesen jött. A meglepő az volt, hogy untam vele a beszélgetést. Lassú volt és semmitmondó. Belegondoltam, hogy és akkor én nem kommunikálok jól szerinte? De neki bejöhettem, mert randira hívott. Annyira nem akarom megszivatni hogy meg is beszélek vele valamit majd nem megyek el. Amit akartam megtudtam, innentől nem érdekel tovább. Törlöm magam (ööö a lányt) az oldalról. Viszont már hiányzik. Olyan üres volt a hétvége, hogy itthon voltam és nem vele. Ez lehet furcsán hangzik a posztom első bekezdése után. Igen vannak érzéseim Áron iránt, elég erősek. De Ricsibe is szerelmes voltam/vagyok. Nem tudom hogy működik ez így nálam. De ez van. Valószínű az lenne a helyes megoldás, ha mindkettőjüket megpróbálnám elfelejteni. De még túl friss ez az egész.

Első bejegyzés révén illene bemutatkozzak. Harmincas éveiben járó nő vagyok. Kisebb-nagyobb rendszerességgel 3 éve blogolok, itt-ott. Elsősorban a mindennapjaimról, az érzéseimről, az életemről. Egy ideje nem találtam a helyem, most itt teszek egy próbát, hátha ez az igazi közeg nekem.

Úgy tervezem napi rendszerességgel fogok írni, rámfér a kommunikációs gyakorlat, hogy akkor is írjak, ha esetleg nincs miről.

Ma van a D+1 nap, ahogy a cím is írja. Tegnap lett egy új exem. Ő dobott engem. Nem gondoltam hogy ez ilyen piszok szar érzés. Az előzőnek én vetettem véget. Nagyjából mostanra fogytak el a könnyeim. De félek hogy mire újra aludni kéne feltöltődik újra. A legeslegszarabb hogy hétfőn még a szembembe mondta hogy nem akar lecserélni. Akkor föl voltam készülve arra hogy vége. De utána volt egy baromi jó hetünk. Meglepődtem hogy ez lett a vége.

Egyébként én is gondolkodtam már a dolgon többször is. Mert nem voltam benne biztos, hogy ő az igazi. Inkább a majdnem. Több mint egy év elteltével sem tudtam lezárni egy előző szeretőmet. Én többet akartam volna, ő nem (vagy ki tudja, nehezen ismerem ki magam rajta). Nem segített a kapcsolatunkon, hogy ő járt sokszor a fejemben. De az exem ezt nem érezhette. Beleadtam mindent hogy működjön. Egy valamit kivéve. Nem költöztem hozzá. És ez lett a szakítás egyik indoka. Neki nem elég ha csak átjárogat a barátnője. A másik, hogy nem beszélek eleget. Ami igaz. Csendes típus vagyok. (Ami nem akadályoz abban, hogy írásban kisregény méretű posztokat írjak). Nehezen mondom el az érzéseim, a bajaim. Inkább magamba fojtom. Szerinte megmérgeztük volna így egymást hosszútávon.  Tényleg szerettem őt. Nagyon fáj most, a padlón vagyok. Nem tudom elképzelni, hogy mással legyek (kivéve az ex-szeretőt, de az is zsákutca lenne).

Lehet csak rámunt. Hiszen baromi gyorsan továbblépve már keresgél mást. Gondolom már megvolt benne az elhatározás egy ideje. Nem tesz túl jót ez a tény az önbecsülésemnek. Nem tudom hogy fogom viselni, hogy ha látom az újabb és újabb csajokat akik az ismerősei lesznek. Vagy ha egyszer már többet látok ennél…

Vicces volt egyébként így utólag visszagondolva. Bőgtünk egy jót együtt a Duna parton, majd beültünk és ittunk egyet, meg végül egy hamburgert is megettünk. Szerintem ahogy ott ültünk nem gondolta senki, hogy egy frissen szakított pár vagyunk.

Ma beszélgettem az ominózus ex-szeretőmmel (hívjuk Áronnak). De nem mondtam el neki, hogy mi történt. Ha őszinte akarok lenni, hitegettem már egy ideje, hogy közeleg a szakítás. Pedig egyre kevésbé éreztem hogy szakítani akarok. Egyre jobban ragaszkodtam a volt páromhoz. De nem akartam Áron teljesen kikerüljön a képből. A végére kell járjak mit akar tőlem. Lehet naiv vagyok, de ha egy kapcsolatban élő nőt valaki heti többször megkeres, úgy, hogy az mindig visszautasította, hogy nem csalja meg a párját, akkor valaminek kell lenni mögötte. Valamiért ő sem enged el engem, ahogy én sem voltam képes rá.

Úgyhogy az újrakezdés előtt a project lezárni az Áron ügyet. Nem mehetek bele úgy egy kapcsolatba, hogy ez még mindig függ a fejem fölött.
Másik project pedig a kommunikáció fejlesztése, hiszen ez tényleg nagy probléma lehet bármilyen kapcsolatban.

Oké a magánéleti siralmakból ennyi mára. A délelőtti bőgés/fekvés az ágyban/játék a face-en kombó után összeszedtem magam egy kicsit és elmentünk anyukámmal shoppingolni. Bár nadrágot amire szükségem lett volna nem kaptunk, viszont isteni mézeskalácsos muffint vettünk és találtam egy szép határidőnaplót is a jövő évre.